Legismertebb és legnépszerűbb halunk. Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint. Szereti a náddal szegélyezett, jól felmelegedő, iszapos aljzatú sekélyebb tavakat és lassan folyó vizeket.

Szája körül 2 pár bajuszszálat visel, az egyiket a felső ajakon, a másikat a szájszegletben. A bajusz által könnyen megkülönböztethető a kárásztól. Három sorban elhelyezett öt garatfog, a hát és alsóúszóban lévő erős bognártüske jellemzi.

Az életmódjára az állandóan vándorló, folyamatos táplálékkereső életmód a legjellemzőbb. Előfordul enyhén sós vizekben is (brack) de alapvetően édesvizi hal.

Eredetileg Ázsiából származik de ezt többen cáfolják. Alakváltozatai közé tartozik a pikkely nélküli bőrponty és a csak néhány pikkelyt viselő tükörponty. Ritkább változata a hazánkban veszélyeztetett állatfajták közé tartozó nyurgaponty. Tudományos neve a görög küprinosz (cyprinos) és a latin karpio (carpio) szavakból állt össze. Mindkettő szó jelentése ponty. Japánul a koi szó pontyot jelent.

55-70 cm ivarérett korában és 5-8 kg súlyú. Háromnyaras korára kedvező feltételek mellett elérheti a 40 centiméteres hosszúságot és az 1-2 kilogrammos súlyt. Maximális mérete hazánkban kb. 25-30 kg, hossza 1,2 méter.

Ívás ideje május - július között. Egy nagyobb méretű nőstény 300 000 - 1 500 000 ikrát rak. Életkora elérheti a 40 évet is.

Horgászati tilalmi ideje: május 2 - június 15.
Naponta 3 darabnál többet kifogni tilos!

Legkisebb kifogható méret: 30 cm.

Vízinövények fiatal hajtása, vízi rovarok, rovarlárvák, csigák, pióca, vándorkagyló, alga és más növényi táplálékok. Különösen kedveli az iszapos részeken meghúzódó árvaszúnyoglárvát. A táplálkozást befejezi +8 °C vízhőmérséklet alatt, de előfordul, hogy jég alól is sikeresen fogható.

Jelenlétére nádasoknál a nádszálak lökésszerű mozgásaiból, nyílt vizeken a vízfelszínen megjelenő buborékokból (túrás) következtethetünk vagy a vízből való kiugrása esetén kánikulában. Nyári melegben gyakran feljön a vízfelszínre levegőt szippantani (pipál) a víz alacsonyabb oxigéntartalma miatt, de ilyenkor a legnehezebb megfogni. Nagyobb pontyok a nádasokban járatokat vágnak, melyek közelében főleg úszós módszerrel eredményesen foghatók.

Érzékeny az időjárásra, frontokra és légáramlatokra. Nyáron fülledt melegben az étvágya csökken, de vihar előtt, amikor hűvösebb lesz a levegő, eredményesen horgászható. Frontmentes időjárásban is eredményesen zsákmányolható. Étvágytalanná válik a ponty a folyóvizekben is, ha erősebb az apadás. Megnő az étvágya, ha lassan árad a víz. Meleg időszakban legtöbb vizünkön a hajnali, kora reggeli és a napnyugta előtti órák a legjobbak. Kora tavasszal és késő ősszel viszont a kapások zöme a déli és délutáni órákra esik.

Magyarországon a gyorsabb folyású patakok, folyók kivételével az összes folyóvizünkben (Duna, Tisza, Körösök, Rába,stb.), tavainkban, tározóinkban (Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó,stb.), fő- és öntöző csatornáinkban igen elterjedt és gyakori zsákmány.

Fenekezés, úszózás, bojlizás. Az egyik leggyorsabban fejlődő pontyhorgászmódszer a bojlizás. A bojli kielégíti a nagy pontyok teljes tápanyagigényét és ez miatt válik oly hatékony nagyhal csalivá. Alkotóelemei a hallisztek, húslisztek, növényi lisztek, természetes kivonatok, olajok és különböző ízesítésű aromák.

Nevét az Amur folyóról kapta, Oroszország és Kína határfolyójáról, melynek középső és alsó szakaszán elterjedt. Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk. A ponty mögött a távol-keleti származású busákkal együtt a halastavi termelés második vonalába tartozik. Jól fejlődik a dús növényzetű holtágakban, de szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert kedvelt sporthal. Kis zsírtartalmú húsából kitűnő halételek készíthetők.

Megnyúlt testű, hengeres, oldalról enyhén lapított torpedó formájú, rendkívül izmos hal. Feje a testéhez képest kicsi. A száj félig alsó állású, a szájnyílás hátsó része enyhén lefelé lejt. Az ajkak jellegzetesen vastagok és kemények. A nagy szemek a megszokottnál alacsonyabban vannak. A széles homlokon az orrnyílások és a száj között sekély bemélyedés található. A robosztus test viszonylag kicsi úszókat visel. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények, kaudális peremüket sötét szegély övezi, ettől testén félholdakból álló mintázat látható. Háta zöldesbarna, oldala aranysárga, hasa piszkossárga színű. A mellúszók vörhenyesek, a többi úszó sötétszürke.

60 évig is elél, elérheti az 1,5 méter hosszúságot és az 50 kg súlyt is. Évenként 2-3 kg a testsúly növekedése és ez idő alatt elfogyaszt 4-500 kg táplálékot.

Hazánkban az 1963-tól Kínából és a volt Szovjetunióból importált halat, más európai országok gyakorlatához hasonlóan, mesterséges úton szaporítják. Hazai vizekben - így a tavakban is szaporodik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a gyulai Hősök tavába és a Hunyadi tóba 2003-ban kerültek betelepítésre a tavak teljes felületét borító hínár megfékezésére. A telepített amúrok 30-40 cm-esek voltak. A tavakban 2008-ban több, 3-6 kg-os amúrt fogtak, de sok szakítás is volt (ez utóbbi több, mint a fogott menyiség).

A tejesek tavasszal, az ívást megelőzően mellúszói a test felőli oldalon érdes tapintásúvá válnak. Eredeti élőhelyén (kínai nagy folyók, Jangce, Sárga-folyó, Hszicsiang és az Amur középső és alsó folyása) tipikus folyóvízi halnak számít, életének minden szakaszát a főmederben tölti. Ivarérettségét Kínában 4 év alatt éri el, egyéb területen - ahol meghonosították - a földrajzi szélességtől függően 14 hónap (Maláj-félsziget) és 6-10 év (Magyarország, Lengyelország) fejlődési idő szükséges, hogy először ívjanak. A tejesek általában korábban érik el ivarérettségüket. Őshazájában csoportosan ívik a folyók sodorvonalában, kavicsos fenék fölött, 21-22 °C hőmérsékletű vízben, áradások alkalmával a felsőbb szakaszokon.

Május-júniusban folyók, homokos, sóderes talajára rakja le ikráit. Az ikra 1,5-1,8 mm átmérőjű, amely a megtermékenyítés után 3,5-4,5 mm-re duzzad. Az embrionális fejlődés az adott hőmérsékleten igen gyors, mindössze 30-36 óráig tart. A kikelt lárvák 5 mm hosszúak, az oxogén táplálkozásra a kelést követő 4-5. napon térnek át.

Legkisebb kifogható méret: 40 cm.

Az első formált táplálékát apró zooplankton szervezetek adják, később lárvák. Fokozatosan tér át enzimrendszerének és tápcsatornájának teljes kifejlődése után a növények fogyasztására. Meghatározóvá a növényi táplálék 5-6 cm-es testhossz elérésekor válik. 2-3 éves korban a nád, sás fiatalabb hajtásait, a víz feletti növények aláhajló részeit is megeszi. Bizonyos táplálékszelektivitás megfigyelhető az amur esetében. Az élőhelyén található növényféleségek közül először a számára kedves tápláléknövényt kezdi fogyasztani, aminek következtében a mederfenntartási célokból telepített amurok tevékenysége kezdetben nem látványos eredményű. Intenzív növényfogyasztása miatt természetes vizekbe való kihelyezése ma már nem igazolható. Számos természetvédelmi probléma vetődött föl, többek között az, hogy a partvédő növénysávokban, vagy a vízterületen honos halfajok természetes ívóhelyében és ivadékbölcsőjében jelentős károkat okoz.

Legeredményesebben a június-október időszakban horgászható. A hagyományos pontycsalik többségével fogható, általában pontyozás közben akad horogra. Csaliként használható főtt kukorica, különféle gyurmák, bojli, giliszta, tigrismogyoró, zöldborsó, csillagfürt, nádlevél. Erőteljesen védekezik, ezért nagy teherbírású készség használata indokolt. Horgászhatjuk úszós felszereléssel (osztott súlyú szerelék) 50 cm-es vízmélységtől vagy fenekező készséggel (csúszó ólmos módszer) is. Fenekezésnél a horogelőkére fűzzünk fel egy hungarocell, technopufi vagy parafadugó darabot, ami a fenék feletti lebegteti a csalit. Használjunk rövid 12-15 cm-es előkét, ami már majdnem hozzáér az amur szájához. Horgászbotot hosszú, parabolaakciójút válasszunk (3,5 m) a dobósúlya 80-150 g legyen, mivel a fárasztáskor hosszú hirtelen kirohanásokkal védekeznek. Orsónak legalább 50-es zsinórkapacitásút érdemes használni, hogy 0,50 mm átmérőjű zsinórból férjen fel rá legalább 100 m. Zsinórt nyílt, tiszta, akadálymentes terepen 30-ast, akadós vízinövényzettel sűrűn benőtt helyeken 40-es használjunk. Horgászatára válasszunk vastag és bő öblűt, hogy a halat biztosan tartsa. A 2-es mérettől egészen a 3/0-ás méret a megfelelő.

Van még egy módszer, amit néhányan eredményesen használnak: a felúsztatott fenekező szerelék amikor a csali a vízfelszínen és az ólom a vízfenéken van. Ez a módszer nem túl mély tavakon lehet sikeres amikor az amurok a felszín közelében tartózkodva csipegetik a vízfelszínen úszó növényeket. A szerelékhez szükséges egy 40-80 grammos ólom és egy parafadugó, ami a vízfelszínen tartja a horgot amire nádlevelet, vagy egyéb vízinövényt tűzünk.

Szinte a nap bármely szakában horgászható az amur. Nyári hőségben a víz minden rétegében előfordulhat és éjjel kihúzódik gyakran a part közelébe. A legtöbb példányt a nyári hónapokban és nappal ejtik el. 4-6 napig a horgászat kezdete előtt érdemes 5-10 liternyi főtt kukoricával és néhány tucat bojlival beszórni a kiválasztott horgász helyet. A bojlik optimális nagysága 18-22 mm. A nyári viharok alatti és a közvetlen utáni horgászat igen eredményes lehet. Egy másik eredményes etetési módszer, ha 5 kg szárazkukoricát alaposan átmosunk majd egy vödörben felöntjük vízzel és így hagyjuk állni 2 hetet. Utána beleteszünk 2 kg fűmagot, hagyjuk összeérni. Az alap etetést viszonylag nagy területen érdemes alkalmazni (15-20 m2) és horgászás közben már csak a horog köré kell etetni.

Éjszakai horgászatnál a kicsit sárgább tónusú megvilágítás mellet horgásszunk. Túl nagy fénynél hal a felszínre húzáskor szinte megvadul és vannak olyan horgászok, akik szerint a sárga fény vonzza az amurokat.

Egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk a süllő és egyben a sügérfélék legnagyobb képviselője vizeinkben. Feje hosszúkás, háta szürkészöld, oldala ezüstös színű. Szája csúcsbanyíló. A hátán kb. 10-12 sötét sáv látható, hátúszói és farokúszója is foltos. Színe élőhelyenként változó amit a víz jellege és aljzata befolyásol: a Balatoni süllők közismerten világosabbak más vizekben élőkhöz képest.

Álló és folyóvizekben egyaránt előfordul. A másfél kilósnál nagyobb példányokat "fogasnak" vagy "fogassüllőnek" nevezik. Ezt a nevet a szájában levő 4 darab kapófogairól kapta (2 felül, 2 lent) melyek segítségével zsákmányol.

Egészen az 1700-as évekig arról spekuláltak, hogy a süllő valami hibrid fajta, a csuka és a sügér keveréke lehet. Ezért adta neki a svájci zoológus Gessner az 1500-as években a Lucio-perca nevet ami "csukasügért" jelent. A leírásában többek között a következőt olvashatjuk: "Ennek a különleges német halnak a feje egy csukáé de a testének többi része meg egy sügér". A tudományos nevét nem régen cserélték le Stizostedion lucioperca-ról Sander lucioperca-ra.

A süllő elterjedt fajtája hazánkban a Kősüllő.

Az ivarérett süllő testhossza 40-50 cm és testsúlya 1-2 kg. Magyarországon a legnagyobb horogra akadt példányok 10 kg és 80-90 cm-esek, amivel a harmadik helyre szorul testméretben a harcsa és a csuka után.

Ívás ideje márciusban kezdődik 10 fokos vízben. Az ívóhelyet a hím süllő választja és az ikrák lerakása és kikelése alatt is őrködéssel gondoskodik az ivadékok biztonságáról.

Horgászati tilalmi ideje: március 1 - április 30.
Legkisebb kifogható méret: 30 cm.

Kishalak, ikra, rákfélék, bogarak.

Magyarországon gyakori horgászzsákmány, megtalálható szinte az összes folyó- és állóvízben. Horogvégre kaphatjuk élőhallal, halszelettel és pergetve is. Csalihalnak szélhajtóküszt, bodorkát vagy vörösszárnyú keszeget használjunk.

Oxigénigényes hal, ezért eredményesen a folyó vizekben a kavargó, örvénylő részeken horgászhatjuk de még inkább azokat a helyeket látogatja ahol zúgók vannak: áteresztők, zsilipek és duzzasztók. A mederben nagyobb kő vagy tuskó mellett szívesen tanyázik, szereti a búvóhelyeket.

A süllő kapási ideje tavasszal és ősszel napközben, nyáron pedig reggel, délután és éjszaka van. Nyáron esős és borult időben is kap. Rablására jellemző, hogy a kishalak legyezőszerűen menekülnek. Ha elvéti áldozatát, visszavonul a fedezékébe és nem üldözi tovább a prédát.

Fenekezés, úszózás, pergetés.

A pontyfélék családjába tartozó kárász vagy más néven aranykárász őshonos halunk. Magas, erősen lapított, sötétsárgás test jellemzi. Magas és néha kerekded háta sötét- és olívazöld színű. A színeiben eltérő a környezet hatására. Bajsza nincs, ez a legegyszerűbb módja a pontytól való megkülönböztetéséhez. Feje kicsi, szája felső állású ajkai a pontynál kevésbé húsosak. Mell és hasúszója rövid, hátúszója hosszú és magas. A páratlan úszói szürkéssárgák és a páros úszók vörhenyesek. Bognártüskéjén 29-31 apró fog található. Pikkelyei erősen ülnek bőrében. Szeme közepesen nagy és írisze sárga aranyozott szélekkel. Az ezüst kárásztól eltérően hashártyája nem fekete.

Szívós halfaj, jól bírja az oxigén hiányos vizeket is. A téli nyugalomra az iszapos fenékbe ássa be magát és túléli a kisebb vizek fenékig való befagyását is. A ponttyal együtt hibrideket hozhat létre (pontykárász, kárászponty).

Elterjedése Európában a Fekete-tengertől az Északi-tengerig, Közép- és Észak-Ázsiától Kína északi részéig húzódik az édesvizű és a brackvizekben. A síkvidéki tavakban régen tömegesen voltak megtalálhatóak. Észak-Amerikában próbálkoztak a ponttyal együtt betelepíteni, de sikertelenül.

A hazai vizekben ritkán elérik a 20 cm-es hosszúságot és a 70 dkg fajsúlyt.

Május-júliusban ívik csapatosan a sekélyebb helyeken. Ivarérettségét 2-3 évesen éri el. A nőstény kárászok 100 000 - 300 000 ikrát raknak le a víz alatti növényekre. Az ikrák 9-10 nap múlva kelnek ki amikor a víz hőmérséklete eléri a kb. 15 °C-ot. A hibridek tejes egyedei sterilek és szaporodásra képtelenek.

Magyarországon horgászati szabályozás alá nem esik. A kárászt veszélyeztetett fajtának és védettségre javasolták és történtek kísérletek állományainak növelésére tenyésztéséből származó egyedek kihelyezésével is.

Zooplanktonokkal, rovarokkal, férgekkel és növényi eredetű táplálékokkal táplálkozik.

Főleg tavakban, elmocsarasodott holtágakban és lassú folyású folyókban találhatjuk meg. Számos kárászra specializálódott etetőanyag létezik, ezekbe érdemes főtt kukoricát is keverni. Horgászható finom úszós szerelékkel vagy fenekezős horgászmódszerrel. Sokszor akad a horogra pontyozás közben.

A legismertebb keszegfajtánk és általában a ponty közelében lábatlankodik. Magas és lapos testforma jellemzi. A fiatalabb példányok színe ezüstös a felnőtteké világosabb barna árnyalatú. Orra legömbölyödik és szája csúcsos. Európában szinte mindenhol megtalálható és csapatosan él.

Elérheti a 70 cm hosszúságot és az 5-6 kg-os súlyt bár a 2 kg-os példányok is már nagynak számítanak a hazai vizekben.

3-4 éves korára lesz ivarérett és összeívhat más keszegfélékkel. Ívása áprilistól júniusig tart. Ívás előtt az ivarérett állatok bőrén feltűnő, vaj fehér, apró szemölcsök, nászkiütések jelennek meg melyet a halászok dorozsmának neveznek. Csapatosan ívnak de más halaktól eltérően ilyenkor nagyon félénkek, ezért horgászatuk nagyobb eredménnyel jár június végétől.

Tilalmi idő és méretkorlátozás alá nem esik.

Zooplankton, árvaszúnyoglárvák, rovarok, alsóbbrendű rákfélék, növények. A nagyobb példányok néha kis hallal is táplálkoznak.

Magyarországon az összes folyóban előfordul, holtágakban és a Balatonban is megtalálható. Horgászni kora tavasztól késő őszig lehet. Érdemes érzékeny úszós felszerelést használni és horgászat közben folyamatosan etetni. A horgot leengedhetjük a fenékre akkor az úszó kiemelkedése jelzi a kapást.

A fenekező módszer is eredményes lehet, de fontos itt is a finom szerelék mert a dévér óvatos hal és a csali lecsipkedésében is a legügyesebb. 0,20-as zsinórnál vastagabbat nem érdemes használni.

A dévér szája kicsi, ezért használjunk kisebb csalétket. Gilisztát sem érdemes lógatva feltenni mert azt csak csipegetni, ráncigálni fogja, de horgostul nem veszi a szájába. Ha tejes kukoricával horgászunk rá érdemes a kisebb darabokat kiválogatni is csalizás előtt az ujjaink között a kukoricát kissé összezúzni úgy, hogy a tej ne fröccsenjen ki.

Folyókban jó dévérező helyek lehetnek a hirtelen mélyülő gödrök. Állóvizekben is a mélyebb helyekre vonulnak a dévér csapatok, de szeretik a ritkás nádasok környékét is. A dévér rendkívül érzékeny a vízállás változásaira. Lassú áradáskor a partközelben érdemes horgászni rá.